Bogát vezér ha látná

2022. 09. 28.


Nyéki Zsolt jegyzete

Az egyik ámulatból a másikba esett az ember, aki részese lehetett Nyírbogát városnapi ünnepségének. Igen, egy éve már e büszke cím birtokosa a település, és nem érdemtelenül. Sok terv és álom vált valóra, mert volt hozzá elszánt akarat, kellő összefogás, és aki csak parányi részt is vállalt a közösen végzett munkából, együtt ünnepelhette annak eredményét. Nem véletlenül választották az este jelmondatának Széchenyi Istvántól ezt: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”

Az érkező vendég előtt önmagáért beszélnek a rendezett, tiszta, ápolt utak, porták, terek és középületek. A fürkésző pillantás kalauzolás nélkül is felfedezi ezek mögött a gondos gazdát. A mély benyomás pragmatikus elemzését e napon megérintő ünnepi műsor terelte érzelmi síkra.

Buzogány Béla Színháza a hivatalos, egyházi és közjogi köszöntőket, a helyi fellépők és a testvérváros, Szilágycseh táncosainak produkcióját összefűzve adta meg azt a dramaturgiát, amelytől a néző önkéntelenül is mélyebben vette a levegőt. Sok mély üzenet repített vissza a múltba, Bogát vezér idejéig, és előre is, a jövőbe vetett hittel, hogy a gyermekeink és az ő gyermekeik is boldogan élhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak, alkothatnak majd itt. Igen, ahol erősek a gyökerek és a hit, ott minden akadály leküzdhető, minden gond és probléma megoldható. Még talán az olyanok is, mint amilyenekről Soltész Miklós államtitkár beszélt. Mindannyian szomorúan figyeljük, hogyan lesz a biztonság bölcsőjének vélt Európa a létbizonytalanság terepe.
Éppen ezért a béke szigetének vágyát is erősítették az ünnepi köszöntők, melyek tisztelettel adóztak a hosszú évek kemény, sokszor hajnalban kezdett és éjjel is csak pillanatra megszakított munkájának. S persze a közös akaratnak, a település polgármestere, a térség országgyűlési képviselője és a megye vezetői összefogásának, mely méltán érdemelte ki a kormányzati szintű segítséget. Ilyenkor eljön a pillanat, amikor meg kell állni, számvetést készíteni és örülni a sikernek.

Shakespeare írja egyik gyönyörű szonettjében: „Az ünnepnap azért kápráztat el, mert szürke napokból ragyog elő; ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel itt-ott egy-egy igazi drágakő.” A szürke, újabb feladatokat hozó napok gyorsan követték ezt a városnapi tisztelgést is, amelyről viszont az is elmondható: „Elmúlt, mint száz másik pillanat, mégis múlhatatlan, mert a szívek őrzik, s nem a szavak.”
Hozzáteszem gyorsan: és a Kelet-Magyarország.

Nyéki Zsolt