Református

Szabolcs megyében az 1540-es évek közepén kezdett gyökeret verni a reformáció. Bogáton már 1547-ben volt református prédikátor, kinek a díjlevele a levéltárban olvasható. Az új hitre áttértek a katolikus templomokat vették birtokba. Így történt ez Bogáton is. A továbbiakban nem tudunk adatokat a templomról, de azt igen, hogy 1808-ban kirendelt

Gy. Fazekas József megbízott Református Prédikátor arról számol be, hogy Bogátnak vagyon Temploma, mely mivel igen régi, nem lehet az építésének esztendejét tudni.

Később kéttornyú templomról található irat, de az építés ideje nem ismert. Arról van feljegyzés, hogy két harangja van, a nagyobbra „Eclesia Reformata Bogathiensis Anno 1758 „ a másikon”Me Pernisegsiseneve Judit Catharina Gulátsy”

„Cura Bogathiensis gvae renovata boo Anno 1799.”feljegyzés volt látható. A templom olyan rossz állapotban volt, hogy szükség lett egy új építésére.

Az építkezéshez pénzbeli adományokat gyűjtöttek helyi és a környező református településeken. Az adakozók jóvoltából 1823. április 16-án volt az alapkőletétel. Az akkori nyilvántartásból kiderült, hogy 232 család él Bogáton. Az építkezéshez családonként 12 forint, több esetben 4 köböl gabonát kellett adni. A hozzájárulást szigorúan beszedték. Az ünnepélyes alapkőletétel után nagy erővel folyt a munka, hogy már augusztusra álltak a falak. 1824. szeptember 30-án feltették a toronygombot. Az építkezés során több helyen helyeztek el írásokat, így a toronygombban is. Az építkezés megkezdése előtt lelkipásztor csere történt. Naszályi János helyett Baksay Dániel vette át az egyházi szolgálatot, így az építkezés az ő irányítása mellett folyt.  A kőműves munkálatokat Szentkutai János kőművesmester, a tető elkészítését Szilágyi János ácsmester vezényletével bonyolították le. Nagyon nehéz volt az építőanyagok ideszállítása. Az összes faanyagot Máramarosszigeten vásárolták meg és a Tiszán úsztatták le Kisvarsányig, onnan 3-4, vagy több szekér tengely összekapcsolásával úttalan utakon szállították Bogátra. Főleg lovas fogatokkal végezték a szállításokat. A gyors építkezés ellenére nagyon pontos, lelkiismeretes munkát végeztek a mesterek. A tégla készítésének helyéről nincs feljegyzés, de a meszet Ladamóczról nagyon nehezen tudták szállítani főleg lovas és tehén szekerekkel. A falu lakossága minden munkában részt vett. Nem volt egyszerű mivel járvány tört ki és a gyenge szervezetű emberek sokasága halt meg. Az építkezést teljesen 1828. október 24-ére fejezték be, mely alkalomból a szokásoknak megfelelően emlékiratot helyeztek el a templom falába és torony gomb belsejébe, s még ezen a napon a toronyba a régi templom két harangját tették fel. Ezen harangok hangjával hívták a gyülekezet tagjait az új templomba, az első Istentiszteletre. A belső berendezésről nem esett szó a feljegyzésekben, mivel 1828 és 1846 közötti időszakról nem maradt fent írás.

Az új könyv nagyon szomorú bejegyzéssel kezdődik, ahol olvasható: 1845. február 5-én éjjel templomrablók az Úrasztali kelyheket ellopták. Az 1863-64-es években a feljegyzések szerint nagyon kedvezőtlen volt az időjárás. Mind a két évben nagy szárazság volt, a földek a vetőmagot sem termelték meg, nagy éhínség köszöntött a lakosságra. 1864. augusztus 11-ére virradóra a templom kigyulladt, olyan hatalmas tűz keletkezett, hogy még a harangok is elolvadtak, csak a csupasz, kormos falak maradtak meg. Semmi esély nem volt arra, hogy eloltsák a tüzet. Gondoljunk bele, hogy milyen mélyről kellett felhozni a vizet és milyen nagy mennyiségűre lett volna szükség az oltáshoz. Így a gondosan megépített templom az enyészeté lett. Az Istenben bízó hívő lelkek összefogásával megkezdődött az újjá építés. 1865 év márciusában elhatározták, hogy elkezdik a helyreállítást. Bár nem volt gazdag az egyház, mégis merész tervet valósítottak meg. A szükséges anyagokat a nagyvarsányi kereskedőktől szerezték be. A belső helyreállításnál padokat építettek be. Az ácsmunkákat Vida János nevű szalkai ácsmester, az asztalos munkákat Weisz Ábrahám Monostorpályiba való asztalosmester végezte.  A padok alá a gerendákat a Szennyesi erdőből hozták, mely jóval közelebb van igaz valamivel gyengébb minőségű is. 1866-ban a torony átépítését végezték, két öllel megemelték a magasságát, s ekkor már bádogtetőt tettek rá a fazsindely helyett. Így lett a mai református templomkéső barokk stílusú. A helyreállításnál a padokat és az ablakok faanyagának költségét Dőring József (aki mellesleg római katolikus volt) nyírbogáti földbirtokos és felesége állta.

A templom építésének kezdete óta többször változott a lelkészek személye. /Baksay Dániel 1823-, Liszkai István 1848-, Podlai István 1853-, Nemes Benjámin 1861-.../ A helyreállítás idején Nemes Benjámin református lelkész irányította a munkálatokat, akinek igen sokat köszönhet nemcsak a gyülekezet, hanem a község is. Az egyházi életen kívül sokat tett a településünkért. Az ő irányításával jött létre 1872-ben az első önkéntes tűzoltó egylet.

A falu lakosságának az Istentiszteleteket, ha jó volt az idő, akkor az üszkös falak között, télen pedig a fiú- iskolában. Baksay István földbirtokos  1864-ben öntetett két harangot, hogy ne maradjon harangszó nélkül a gyülekezet, ezzel is jelezve, hogy Bogáton élő egyház van,A  kisebb felirata:” Isten áldd meg a magyart. Baksay István 1864.”, a  nagyobbra : „ Gott beschütze Ungarn.” Isten óvja a magyart” vésették. 1864-ben a két harangot Bochumban öntöttek acélból, szerencsénkre és nem bronzból, így az I. világháború idején nem olvasztották be.

A padok készítéséhez gyűjtést végeztek, az adakozó összeg nagyságától függően alakították ki az ülésrendet. A szószék felőli oldalban az idősebbek, a másik oldal első sorába a papné, tanítónő, a további sorokba pedig az adakozásnak megfelelő sorrendben a fiatal lányok ültek.

1895-ben a templomtetőt átfedték, leszedték a fazsindelyt, s helyette a szatmári Rosenberg nevű bádogos jó minőségű bádoggal fedte be, amely 115 évig bírta. Igaz, 1916. Június 19-én hatalmas vihar tett kárt a tetőben, az ablakokat is bezúzta, de kilehetett javítani. A munkálatokat Wartheimer Herman balkányi bádogosmester végezte. A belső berendezést nem fejezték be, 1900-ban a templom félköríves záródású végében lévő kis karba Kerékgyártó István orgonaépítő-mester készítette az orgonát, mely az óta is szolgálja a gyülekezetet. Toronyórát 1990-es években közadakozásból szereltek fel. Többször végeztek belső és külső tatarozást, 2010-ben volt, a külső teljes felújítása. Az ezt követő években folytatódott a templom megújítása. 2013-ban a tetőről lekerült a 115 éves horgonyzott lemez és új lemeztető készült el. 2015-ben a teljes mennyezet került lecserélésre. 2017-ben a templombelső került felújításra.

A gyülekezet 2013-ban a templom alapkőletételének 190. éves évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletet tartott. Érdemes még megemlíteni, hogy a református templom mellett található az Ormós család síremléke, amely a község legrégebbi síremléke és az 1800-as évek elejéből való.  

Ha végig tekintünk a templom építésétől napjainkig, megállapítható, hogy az itt élő református lakosok nagyon nagy áldozattal járó gondossággal, anyagi és fizikai hozzájárulással építették meg ezt a templomot, melyre méltán lehetünk büszkék. Ez a templom messziről hirdeti, itt nagyon szorgalmas áldozatvállaló emberek éltek és élnek. Nekünk az utókor embereinek kell megóvnunk és tovább szépíteni ezt a maga nemében páratlan épületet, melyben az Úr igéjét hallgathatjuk.

Kérünk minden testvérünket, hogy segítsen megóvni Isten házát lelkünk épülésére.

Elérhetőségek:

4361 Nyírbogát, Béke tér 2. (parókia)

Béke tér 3. (Református templom)

Lelkipásztor: Szerencsi Imre (szimre660805@gmail.com)

Főgondnok: Kocsár Lászlóné